A csontkéstől az ultherapy kezelésig - 1. rész

Génjeink által meghatározott késztetés a szépségre való törekvés. Hosszú utat kellett azonban bejárni a csontkésekkel végzett operációktól a műtét nélküli fiatalodás lehetőségéig - az ultherapy eljárásig.
Feltehetőleg már az ősember is igyekezett szebbnek látszani, mint amilyennek született, hiszen ösztönösen a szépeket, egészségeseket választották a horda ellenkező nemű tagjai. Nézzük, mi mindenre voltak hajlandók a történelem folyamán az emberek, hogy a "horda" befogadja, kívánatosnak tartsa őket?

Az ókori plasztika, avagy a csontkések ideje

Nehezen elképzelhető, hogy már 4000 éve "fekszik kés alá" a szépülni vágyó ember. Mégis el kell fogadnunk ezt a tényt, hiszen papiruszok és szanszkrit szövegek mesélnek az ókori plasztikai sebészetről.
Egyiptomban - érthető módon - először a holtak szépítésére alkalmazták e sebészi eljárásokat. Orruk formáját, arcuk vonásait akarták megőrizni a túlvilági élet idejére. Később élőkön is hasznosították tapasztalataikat, bár erről kevés feljegyzés maradt fent.
Indiában - ahol szokásos büntetés volt akkoriban az orr vagy a fül levágása - meglepően magas szintre fejlődött az orrplasztika, mint helyreállító műtét. A Sushruta hindu sebész által kifejlesztett módszert évszázadokig (ha nem éppen évezredekig) alkalmazták. Idővel természetesen az általa használt csontszerszámokat és lófarokszőr varrófonalat korszerűbb eszközök váltották fel.
Rómában különösen sokat számított a szépség. Bár azidőtájt még nem sokat adtak az érzéstelenítésre és a fertőtlenítésre (nem is igen volt ilyesmire lehetőségük), a plasztikai műtétek skálája jelentősen szélesedett. Az arc szépítésétől tovább lépve többek közt igyekeztek eltüntetni a hát forradásait (a harci sebek vagy a korbácsolás nyomait), a férfiak melleinek elhájasodását, a férfiak előbőrét (körülmetélés).
A görög orvos, Galen már a kancsalságot is próbálta korrigálni.

Középkori mágia

Abban az időben, amikor a tudományos gondolatokat eretnekségnek tekintették, az újszerű gyógyító beavatkozásokat pedig boszorkányságnak, a plasztikai sebészetnek sem lehetett sok esélye. Aki "Isten munkájába bele akart avatkozni", azt mágiával vádolták és bizony könnyen pórul járhatott.
A csatározásokban használt fegyverek nyomainak eltüntetésére olykor alkalmaztak helyreállító műtéteket. A sebészeti eszközök valamelyest fejlettebbek lettek, azonban a bor és az olaj, mint fertőtlenítőszer nem igazán vált be...

Reneszánsz borbélyok és felvilágosult sebészek

Bár nagy divatja volt a párbajoknak, a szifilisz mégis több munkát adott akkoriban a sebészeknek, akik jobbára borbélyüzletekben ténykedtek. A betegség által elpusztított orrokat többféleképpen próbálták pótolni. A pótláshoz felhasznált bőrlebenyek származhattak arcról, felkarról vagy akár disznótól.is. Egy közös volt bennük: rövid ideig maradtak a helyükön.
A plasztikai sebészet ősatyjának tekinthető Gasparo Tagliacozzi már a bőr alatti szöveteket is pótolta az eljárás során, azonban ez sem hozott átütő sikert.

A felvilágosodás korában - a kor nevével ellentétben - még mindig úgy tartották, hogy az orr elvesztése Isten büntetése. Mindemellett fontos szerepe volt az orr formájának a rasszok megkülönböztetésében is. Nehezményezték, ha valaki meg szerette volna változtatni a születéskor kapottat.

A cikk következő részében a világháborúk időszakáról, az azt követő kockázatos beavatkozásokról, majd végül a korszerű, műtét nélküli Ultherapy eljárásról esik szó.