Miért ragadós az ásítás?

Biztosan veled is előfordult már, hogy olyankor érezted az ásítás kényszerét, amikor az embernek nem illik ásítoznia. Feltehetően igyekeztél visszafojtani az ásítást. Vajon helyes-e az ásítás elnyomására irányuló törekvésünk? Ásítozunk előadáson, társaságban. Ásítunk, amikor unatkozunk vagy álmosak vagyunk, de elég az ásítás kiváltásához az is, ha valakit ásítani látunk. Sokan keresték már az ásítás okát, de vajon megtalálták-e?

Az ásítás oka

Már elődeinket is foglalkoztatta ez a kérdés. Az egyes társadalmak, vallások különböző magyarázatokat találtak az ásításra. A katolikusok egy része szerint az ásítás során gonosz szellem szeretne testünkbe hatolni. Azért kell eltakarni a szánkat ásítás közben, hogy ezt ne tehesse meg. Más részük szerint viszont saját lelkünket kell visszatartanunk ásítás közben szájunk eltakarásával. A mohamedánok szerint az ásítás a sátán műve, bűnös cselekedet, vissza kell tartani. A szcientológusok szerint ilyenkor feszültség távozik a szervezetünkből.
Modern korunk egyik legelfogadottabb elmélete szerint az ásítás agytörzsi oxigénhiányra vezethető vissza. Ennek oka lehet a fáradtság vagy az elhasznált levegő többek között. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését segíti elő az ásítás, mivel ilyenkor nő a vérnyomás, gyorsul a szívverés, fokozódik az agy vérellátása. Az éberség fenntartásában is lehet szerepe. A legújabb kutatások megállapították, hogy az ásítás alatt az empátiával kapcsolatos agyterületek vérellátása javul. Pozitív hatásai miatt sem az orvosok, sem a pszichológusok nem javasolják visszatartását.

Miért ragadós az ásítás?

Megfigyelték, hogy az ásítás ragadóssága nem csak az emberekre jellemző, hanem a majmokra is. Az egészen kicsi - 1-2 éves - gyerekekre, akik még nem ismerik fel magukat a tükörben, nem ragad az ásítás. Az autista gyerekek, akik tudvalevőleg kommunikációs, valamint érzelmi problémákkal is küzdenek, ritkán reagálnak mások ásítására. A felnőttek felére sincs hatással mások ásítozása.
Az empátiával való kapcsolata miatt feltételezik, hogy az ásítás egy nagyon ősi jelrendszer része lehet. Segíti a csoport tagjainak érzelmi egymásra hangolódását, erősíti a csoporton belüli kapcsolatokat, javítja a szociális viselkedést. Amikor ránk ragad mások ásítása, egyszerűen csak "válaszolunk" egy jelzésre.